Hogyan felel meg a fekete tea a nemzetközi élelmiszer-biztonsági szabványoknak?

Növényvédő szerek maradékanyag-tartalmának megfelelősége: MRL-ek és a fekete tea biztonsága

Globális MRL-benchmarkok fekete teához: az FDA, az EFSA és a Codex Alimentarius összhangja

Az élelmiszer-biztonsági szabályozó hatóságok világszerte maximális maradékhatóanyag-szinteket (MRL-eket) állapítanak meg a fekete teára, bár közöttük jelentős különbségek is vannak. Nézzük meg három fő szereplőt: az amerikai FDA-t, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA) és a globális Codex Alimentarius bizottságot. Mindegyik saját megközelítést alkalmaz a tea termékekben található növényvédő szerek szabályozására. A Codex 31 különböző növényvédő szerre vonatkozóan állapít meg határértékeket, míg az EU ennél jóval továbbmegy: több mint 800 specifikus határértéket állapít meg vegyületekre. Sok ilyen EU-szabvány lényegesen szigorúbb, mint a Codex-irányelvek és az USA szabályozásai, különösen egyes vegyületek – például a neonicotinoidok és a klórpirifoshoz hasonló organofoszfátok – esetében. Amikor egy adott növényvédő szerre nincs meghatározva konkrét határérték a teában, a legtöbb helyen az általános küszöbértéket, azaz 0,005 mg/kg-ot alkalmazzák. Ez komoly nehézségeket okoz a kiviteli vállalkozásoknak, mivel egy olyan szállítmány, amely megfelel egy ország összes követelményének, máshol teljesen visszautasítható. Ezért az okos vállalkozások nem csupán a legegyszerűbb szabályokat követik, hanem biztosítják, hogy vizsgálataik minden célpiacra vonatkozó előírásait kielégítsék. Az ISO/IEC 17025 szabványnak megfelelő tanúsított laborokkal való együttműködés segít elkerülni azokat a frusztráló helyzeteket, amikor a szállítmányok a vámhatáron megakadnak, vagy ami még rosszabb, teljesen visszautasításra kerülnek.

A leggyakoribb nem megfelelő növényvédő szerek fekete teában – klorpirifosz, bifentrin és a szabályozási hatások

Amikor fekete tea importjáról van szó, a klórpirifosz és a bifentrin folyamatosan a leggyakoribb problémás anyagokként jelennek meg a tiltott növényvédő szerek között. A klórpirifoszt valójában 2020-ban betiltották egész Európában, bár számos teatermelő ország továbbra is engedélyezi a használatát. Ennek következtében tavaly egyedül az EU határainál körülbelül a visszautasított teaszállítmányok 23%-a volt ilyen okból. A bifentrin szintén komoly problémát jelent: mintegy az összes vizsgált minta 15%-ában haladta meg a megengedett maximális szintet. Miért? Mert ez a növényvédő szer hosszú ideig megmarad a környezetben, és nem bomlik le könnyen a tealevelek hosszú szárítási és erjedési folyamata során fellépő hőhatás hatására. Az ilyen szabálysértésekkel járó büntetések kemények és gyorsak. A szabványoknak nem megfelelő teaszállítmányokat vagy megsemmisítik, vagy visszaküldik az eredeti szállítóhelyre. Sőt, nemrégiben Amerikában majdnem egy millió darabos tömeges visszahívás történt klórpirifosz-szennyezés miatt. Azokat a beszállítókat, akik ismételten nem felelnek meg az ellenőrzési követelményeknek, európai hatóságok figyelőlistájára kerülhetnek, illetve amerikai szabályozók behozatali korlátozásokkal is sújthatják őket. Bár a növényvédő szerek maradványainak nyomon követése az egész ellátási láncban – a farmoktól kezdve a feldolgozásig – jelenleg a legjobb védekezési eszközünk ezekkel a problémákkal szemben, a teljes körű ellenőrzés bevezetése gyakorlatban nem mindig egyszerű feladat.

Nehézfém- és mikrobiológiai biztonság a fekete tea ellátási láncában

Ólom-, kadmium- és arzénhatárértékek: ISO 17025 megfelelőségű vizsgálat fekete tea exportőrök számára

A fekete tea gyakran felhalmoz nehézfémeket, például ólmot, kadmiumot és arzént főként a termesztési terület talajából, valamint a levegőben lévő szennyeződések révén. Ezek a fémek hosszú távon jelentős egészségkárosító hatással lehetnek. Szigorú határértékek vannak meghatározva a száraz tealevelekben megengedett nehézfém-tartalomra. Például az ólomtartalom nem haladhatja meg az 0,5 ppm-t (milliomod rész), a kadmiumtartalom 0,1 ppm alatt kell maradjon, míg az arzéntartalom körülbelül 1,0 ppm-re van korlátozva. Az Európai Unió, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) és Japán Egészségügyi Minisztériuma is szabályozza e kérdést. Az ISO/IEC 17025 szabvány szerint akkreditált laboratóriumok általában atomabszorpciós spektroszkópiát vagy induktívan csatolt plazma tömegspektrometriát (ICP-MS) alkalmaznak pontos mérések elvégzésére. Érdekes módon az évszakok is befolyásolják a folyamatot. A múlt évben a Food Safety Journal című szakfolyóiratban megjelent kutatás szerint a nyári szüretelésű tea körülbelül 23%-kal több kadmiumot vesz fel, mint a tavaszi szüretelésű tea. Ez azt jelenti, hogy a mintavételi programoknak figyelembe kell venniük az évszakok közötti különbségeket a minták gyűjtésekor. A megbízható teszteredmények eléréséhez megfelelő mintavételi technikák szükségesek az egész tételre vonatkozóan, valamint biztosítani kell, hogy a szállítás és a tárolás során ne következhessen be kiegészítő szennyeződés.

Mikrobiális kockázatkezelés: összes telepszám, coliformok és kórokozók elleni védelem a fekete tea feldolgozásában

A fekete tea mikrobiológiai problémáinak fő forrása a szüretelést követő folyamatokból ered, különösen a tea megpárolásából, gyűrőzéséből és természetes szárításából. Ezek a folyamatok olyan körülményeket teremtenek, amelyekben a baktériumok szívesen szaporodnak, mivel elegendő nedvesség és meleg van jelen. A teatermelőknek szorosan figyelniük kell több kulcsfontosságú területet. A bakteriális tenyésztőlemezek összlétszáma nem haladhatja meg a 10 000-et gramm termékenként. A coliform baktériumok nyoma sem szabad, hogy jelen legyen, mivel ezek gyakran a lehetséges székletszennyeződésre utalnak. Továbbá teljesen kizárt a veszélyes kórokozók – például a Salmonella vagy az E. coli – jelenléte is. Ezeknek a problémáknak az hatékony kezelése érdekében számos gyár gőzkezelést alkalmaz a szárított leveleken, gondosan ellenőrzi a nedvességtartalmat úgy, hogy az 5%-nál alacsonyabb maradjon, és biztosítja, hogy a fermentáció legalább 70 °C-ra emelkedjen, így elpusztítva a hőszerető baktériumokat. Amikor a gyártók megfelelő HACCP-eljárásokat vezetnek be, különös hangsúlyt fektetve például a szállítószalag-összeköttetésekre és a csomagolóállomásokra, valamint rendszeresen tesztelik a gépek felületeit, a biofilm-képződés majdnem 90%-kal csökkenthető. Ez óriási különbséget jelent a minőségellenőrzés minden területén.

A fekete tea biztonságát szabályozó jogszabályi keretek a kulcsfontosságú piacokon

A fekete tea termelői szerte a világon összetett szabályozási hálózattal néznek szembe, amely a globális szinttől a helyi szintig minden szinten jelen van. A nemzetközi szinten a Codex Alimentarius szervezet alapvető szabványokat állapít meg a növényvédő szerekre és szennyező anyagokra vonatkozóan. Ugyanakkor az ISO részletes specifikációkat dolgoz fel a vizsgálati eljárásokhoz és a minőségirányítási rendszerekhez, kiemelten az ISO 22000 szabványát. A FAO szintén szerepet játszik ebben a folyamatban, mivel segíti a teatermesztő régiók képességeinek fejlesztését világszerte. Régióspecifikusan a legszigorúbb szabályozások az Európai Unióban érvényesek, különösen a növényvédő szerek maradványaira vonatkozóan a 396/2005 számú rendelet, valamint a nehézfémekre vonatkozó korlátozásokra a 1881/2006 számú rendelet szerint. A másik oldalon az Atlanti-óceán túlpartján az amerikai szabályozó hatóságok a Federal Food, Drug, and Cosmetic Act (Szövetségi Élelmiszer-, Gyógyszer- és Kozmetikumtörvény) és különféle behozatali figyelmeztetések alapján ellenőrzik, mi léphet be az országba. A fő teatermelő országok mindegyike saját megközelítést alkalmaz. Az indiai FSSAI, a kenya-i KEBS, Srí Lanka SLSI és Kína GB-szabványai mindegyike konkrét szabályokat ír elő a mezőgazdasági gyakorlatokra, a gyártóüzemek tisztaságára és a termékek nyomon követésére az egész ellátási láncban. Emellett érdemes megemlíteni a добровольos tanúsítási programokat is. Az ökológiai tanúsítás különböző irányelveket követ attól függően, hogy az EU 2018/848 vagy az USDA NOP szabványai szerint történik-e. A Fair Trade (Tisztességes Kereskedelem) tanúsítás további etikai szempontokat is bevezet, miközben biztosítja, hogy harmadik fél valóban ellenőrizze ezeket az állításokat az egész termelési folyamat során.

Megelőző legjobb gyakorlatok: GAP és GMP a folyamatos fekete tea megfelelőség érdekében

A mezőtől a végső csomagolásig: Hogyan csökkenti az integrált GAP-GMP a szennyeződés kockázatát a fekete teában

A jó mezőgazdasági gyakorlatok (GAP) és a jó gyártási gyakorlatok (GMP) együttes alkalmazása valószínűleg a legjobb védelem a fekete tea termelésében fellépő biztonsági problémák ellen. A GAP a mezőgazdasági tevékenység korai szakaszában jelentkező problémákkal foglalkozik – például a rosszul kiválasztott növényvédő szerek használata, a nehézfémek felhalmozódása a talajban, illetve a szennyezett vízforrások. A gazdák ezeket a problémákat tudományosan tesztelt agrokémiai szerek alkalmazásával, gyárak körül pufferzónák létrehozásával, valamint a növénytermesztés megkezdése előtt végzett talajminőség-ellenőrzésekkel kezelik. A gyártási oldalon az GMP a feldolgozás során uralkodó tisztaság fenntartására összpontosít. Ez azt jelenti, hogy szigorú tisztasági szabályokat kell betartani, a levelek szárítása során pontosan szabályozni kell a hőmérsékletet és a páratartalmat, figyelni kell az allergénekre és a nem kívánt anyagokra, amelyek bekerülhetnek a termékbe, továbbá biztosítani kell, hogy a munkavállalók ismerjék és betartsák a megfelelő higiéniai eljárásokat. Azok a vállalatok, amelyek e két rendszert az egész működésük során – a vetőmagoktól kezdve egészen a csomagolt dobozokig – következetesen alkalmazzák, kevesebb szabályozási problémával szembesülnek, mint azok, amelyek nem teszik ezt. Az ipari auditok szerint a megfelelés aránya körülbelül 30%-kal nő, ha ezeket a gyakorlatokat megfelelően alkalmazzák. A termékek eredetének pontos nyomon követése gyorsabb reakciót tesz lehetővé, ha valami probléma merül fel. Emellett pozitív benyomást tesz a kormányzati felügyeleti hatóságokra és a kiskereskedelmi beszerzőkre is, így egykor csak egy további költségként kezelt tényező versenyelőnyt biztosító elemmé válik a piacon.